Kedves csillagaim: Goodbye!

2018. január 31., szerda

Goodbye!

Ahogyan egy korábbi bejegyzésemben említettem, költözés előtt állok/álltam. Nagyvarsányból Debrecenbe kerülök át, aminek következtében megváltozik néhány dolog a mindennapjaimban. Például a nagyszerű nagyvarsányi észlelőhelyemről, már csak ritkán tudok megfigyeléseket végezni.

2018. január 30-án este éppen Debrecenből jöttem hazafelé és úgy gondoltam ezt az utolsó itthon töltött estét kihasználom az észlelésre, búcsúra a szeretett csillagaimtól, észlelőhelyemtől. Mikor már mindenki nyugovóra tért a családból, én este tíz óra körül kimentem a kerbe a kis 10×40-es ED binokulárommal, és sétáltam a kertben. Ez nagyon egyszerű volt, mivel az erős fagy miatt fehéres volt a fű, és a telihold is nagyon fényesen világított. Gyakorlatilag úgy éreztem magam, mintha nyáron délben sétálnék, mivel a Hold olyan magasról sütött le rám...

Míg a szemem hozzászokott a sötétséghez, addig a Holdat vizsgáltam, és nagyon sok terület látszott rajta; Kepler, Montes Ryphaeus, a Tycho sugársávja mely keresztülszeli a Mare Serentitatis síkságát. Távcsővel már egészen nehéz volt ránézni a Holdra! Borzasztóan fényes volt, és nem akartam hogy káprázzon a szemem. Ugyanis Holdfény ide, vagy oda én bizony megnéztem kedvenc mély-ég objektumaimat, szépen sorban. Az átlátszóság egésze kitűnő volt; a Fiastyúkban még így is 7 csillagot láttam, az Orion-köd is nagyon fényesen ragyogott, a Hold közelében pedig még az M44 is kivehető volt. Rögtön eszembe jutott, hogy bizony a kedvenc déli csillagképeimnek is nyomába kell eredni. Tovább sétáltam egészen a kert közepéig, ahonnan zavartalan a kilátás déli irányba. A Galamb csillagai fényesen ragyogtak, és az alfa Columbae szabad szemmel is látszott. A Nagy Kutya fő csillaga a Szíriusz ezen az estén hihetetlenül ragyogónak látszott, alatta meglestem az M41-et, az NGC 2362-t, valamint a Cr 141-et. K-i irányban a Hajófara araszolt méltóságteljesen az égbolt óceánján, és a Collinder 135 nagyszerűen látszott távcsőben. Tőle K-re az NGC 2451 fő csillagát csíptem el a kis kézi teleszkóppal, de a Naos-t most nem láttam. A Tájoló csillaga ekkor még éppen felkeltek DK-en, de már szépen látszottak. Nagyjából tizenegy óráig maradtam kint; közben telefonáltam egyet, és sétálgattam! Nem fáztam bár -5°C körül volt a hőmérséklet.

Sokszor láttam ezt az eget de ez most azért más volt; igen sok emlék is előjött. "Itt ezt észleltem...amott azt láttam...itt borultam fel éjszaka a kisszékkel"...stb...Közben Morten Laurisen egyik kórusműve járt a fejemben, talán nem véletlen:

https://www.youtube.com/watch?v=UwxlMvV6LkE

Szép volt, jó volt, elmúlt! Bár biztosan fogok még innen sokat észlelni, de a fő bázisom már nem ez a település lesz, így utoljára még jól megnéztem az eget magamnak nagyvarsányi lakosként!