Ahogyan
egy korábbi bejegyzésemben említettem, költözés előtt állok/álltam.
Nagyvarsányból Debrecenbe kerülök át, aminek következtében megváltozik néhány
dolog a mindennapjaimban. Például a nagyszerű nagyvarsányi észlelőhelyemről,
már csak ritkán tudok megfigyeléseket végezni.
2018.
január 30-án este éppen Debrecenből jöttem hazafelé és úgy gondoltam ezt az
utolsó itthon töltött estét kihasználom az észlelésre, búcsúra a szeretett
csillagaimtól, észlelőhelyemtől. Mikor már mindenki nyugovóra tért a családból,
én este tíz óra körül kimentem a kerbe a kis 10×40-es ED binokulárommal, és
sétáltam a kertben. Ez nagyon egyszerű volt, mivel az erős fagy miatt fehéres
volt a fű, és a telihold is nagyon fényesen világított. Gyakorlatilag úgy
éreztem magam, mintha nyáron délben sétálnék, mivel a Hold olyan magasról
sütött le rám...
Míg
a szemem hozzászokott a sötétséghez, addig a Holdat vizsgáltam, és nagyon sok
terület látszott rajta; Kepler, Montes Ryphaeus, a Tycho sugársávja mely
keresztülszeli a Mare Serentitatis síkságát. Távcsővel már egészen nehéz volt
ránézni a Holdra! Borzasztóan fényes volt, és nem akartam hogy káprázzon a
szemem. Ugyanis Holdfény ide, vagy oda én bizony megnéztem kedvenc mély-ég
objektumaimat, szépen sorban. Az átlátszóság egésze kitűnő volt; a Fiastyúkban
még így is 7 csillagot láttam, az Orion-köd is nagyon fényesen ragyogott, a
Hold közelében pedig még az M44 is kivehető volt. Rögtön eszembe jutott, hogy
bizony a kedvenc déli csillagképeimnek is nyomába kell eredni. Tovább sétáltam
egészen a kert közepéig, ahonnan zavartalan a kilátás déli irányba. A Galamb
csillagai fényesen ragyogtak, és az alfa Columbae szabad szemmel is látszott. A
Nagy Kutya fő csillaga a Szíriusz ezen az estén hihetetlenül ragyogónak
látszott, alatta meglestem az M41-et, az NGC 2362-t, valamint a Cr 141-et. K-i
irányban a Hajófara araszolt méltóságteljesen az égbolt óceánján, és a
Collinder 135 nagyszerűen látszott távcsőben. Tőle K-re az NGC 2451 fő
csillagát csíptem el a kis kézi teleszkóppal, de a Naos-t most nem láttam. A
Tájoló csillaga ekkor még éppen felkeltek DK-en, de már szépen látszottak.
Nagyjából tizenegy óráig maradtam kint; közben telefonáltam egyet, és
sétálgattam! Nem fáztam bár -5°C körül volt a hőmérséklet.
Sokszor
láttam ezt az eget de ez most azért más volt; igen sok emlék is előjött.
"Itt ezt észleltem...amott azt láttam...itt borultam fel éjszaka a kisszékkel"...stb...Közben Morten Laurisen egyik kórusműve járt a fejemben, talán nem véletlen:
Szép
volt, jó volt, elmúlt! Bár biztosan fogok még innen sokat észlelni, de a fő
bázisom már nem ez a település lesz, így utoljára még jól megnéztem az eget
magamnak nagyvarsányi lakosként!
 |
| A Hold és a Szaturnusz párosa 2013.09.08-án 20:26-kor egyik kedvenc észlelőhelyemről... |
Köszönöm!
Cseh Viktor, 2018.01.31. Nagyvarsány
Cseh Viktor, 2018.01.31. Nagyvarsány
