Búcsú Nagyvarsánytól

Nagyvarsányi este, délnyugaton a Vénusszal.
Első találkozásunk ezzel a szép bolygóval, hasonló
fényviszonyok között zajlott, egy januári estén.

Korábbi cikkeimből azt látja a külső szemlélő, hogy már nagyon régóta foglalkozom a csillagászattal. Ez így igaz, ugyanis 2002 karácsonyán, már volt egy saját távcsövem! Ez a kis eszköz volt az első, amellyel már megfigyeléseket végezhettem. Ennek lassan tizenöt éve már! Ebben a tizenöt évben rengeteg érdekes dolgot láttam, sok ezer órát töltöttem az éjszakai égbolt alatt, óriási mennyiségű észlelési anyagot gyűjtöttem össze és sok megtapasztalásra tettem szert. Az első pár évben csak magamban élveztem ezt a szép hobbit, aztán kapcsolatba kerültem az MCSE nagyszerű közösségével. Ám a leglényegesebb hogy a megfigyeléseim, élményeim 99%-a Nagyvarsányban született. Nagyvarsány az a hely, ahol olyan sok csodás élménnyel lettem gazdagabb az égbolt alatti "munka" során. Mivel nemsokára már nem ebben a szép kis faluban fogok lakni, úgy gondoltam emléket állítok az elmúlt éveknek, s elbúcsúzok a számomra kedves észlelőhelyektől, s nosztalgiázok egy keveset!

A Hold 2017 decemberének közepén. Hasonló fázisban
figyeltem meg égi szomszédunkat 2002-ben is a kis távcsövemmel,
szinte ugyan ilyen körülmények között, ugyan erről a helyről!

Első csillagászati élményemet gyerekkoromban szereztem, 1996 januárjában a házunk előtt szánkózva. Nagyon szerettünk öcsémmel esténként az utcai lámpák fényénél szánkózni. Egyik este épp derült volt és megláttam pontosan az utcánkkal hosszában egy fényes csillagot a már nagyon sötét égbolton. A Vénusz volt ez, bár ezt akkor még nem tudtam; nem ismertem a csillagokat, de ez a fényes égitest nagyon megtetszett. Sokáig figyeltem játék közben ahogy a Vénusz egyre lejjebb süllyed, s nemsoká eltűnik.

Ezek után nem volt megállás, mert ahogy bementem a házba rögtön könyvek után néztem, amelyekben valamit olvasni lehet a csillagokról. Volt egy nagyon régi földrajzi térképem, amiben volt egy csillagtérkép, mely a Magyarországról látható eget ábrázolta. Ez nagyon megtetszett és ez alapján bele is kezdtem az égbolt felfedezésébe. Ezen időszak alatt megtanultam a legfontosabb téli csillagképek neveit, helyét, de nagyon sok mindent nem tudtam azonosítani. Rajzolgattam a térképeket, olvastam a "Tudás fája" című kiadványt és foglalkoztam a témával, de csak szabad szemmel végeztem megfigyeléseket. Hat évvel később eljött 2002

Az első távcsövem, immár kissé
lerongyolódott állapotában, sok-sok
használat után.

Karácsonya. Egy nagyon különleges ajándékot kaptam; életem első távcsövét - van is egy képem róla, ami már eléggé lerongyolódott állapotában mutatja a kis eszközt. Nagyon jó kis távcső volt, 50mm-es átmérővel, 500 mm-es fókusszal, és 35-50×-es nagyításokkal lehetett használni. A legelső megfigyelésem még aznap este megtörtént; kitisztult az égbolt, és éppen felkelőben volt az Orion csillagkép, amit a konyhaablakunkból megláttam, és a Rigelt beállítottam a látómezőbe. Másnap az utolsó negyedben lévő Holdat lestem meg, s arra is rájöttem hogy nem érdemes ablaküveg mögül távcsövezni. Holdon rengeteg krátert azonosítottam, láttam vele a Vénusz fázisait, 2003-ban a nagy Mars közelség idején pedig a Vörös bolygó piciny korongját, észleltem sok mély-ég objektumot. Ezeken kívül pedig számtalan csillaghalmazt, kettőscsillagot, ködös objektumot is rajzoltam. Életem ebben a szakaszában biztos voltam abban, hogy én bizony csillagász leszek.

Nyolcadikos koromig abszolút a magam elképzeléseire, és módszereire hagyatkoztam, mert még nem

Így kezdtem én!
Összeollózott, másolt anyagok; térképek,
leírások stb. 

tudtam, hogy vannak rajtam kívül emberek, akik bizony figyelik az eget. Az amatőrcsillagászok közösségét nem ismertem, így csak a magam szórakoztatására és fejlesztésére használtam ezt a szép elfoglaltságot. Az egyik nagyon nagy csillagászati esemény, a 2003-as Mars közelség volt! Emlékszem arra, hogy a televízióban is állandóan ezt harsogták. Anno az internet elérés ritkaságnak számított, így ez nem csoda, hogy úton útfélen bejelentették. Jól emlékszem azokra a napokra; a fülledt nyári estéken, a vetemények meglocsolása után kint voltunk az udvaron, az emberek este voltak inkább aktívak. Én a kertünk elején lévő kis tisztáson, vagy az udvaron felállítottam a kis távcsövemet és figyeltem az erős narancsvörös Marsot. A korongot már 35×-ös nagyítással is lehetett látni, de egyebet a kis egytagú lencse nem mutatott meg! Hiába az 55,76 millió km-es "közelség" azért ez még mindig nagyon nagy "távolság" egy ilyen kis eszköz számára.

Szép estének ígérkezik!

De azért jó volt! Jó volt ilyen ritka eseményt látni, jók voltak ezek az izgalmas napok; vajon mit látok meg? Mi fog történni? Ahogy telt múlt az idő, egyre több csillagképet ismertem meg, egyre több égitest lett a barátom az égen. Főleg a Holdat szerettem! Az első rajzokat 2004 körül készítettem, bár ezek még nagyon primitív alkotások lettek. 2004-ben újabb igen ritka égi jelenség következett be, a Vénusz átvonulása, mely teljes egészében látható volt Magyarországról. Emlékszem hogy én az egyik szünetben az iskolából "hazalógva" a húsz perces szünetben figyeltem a jelenséget a kis távcsőre szerelt hegesztőüveg segítségével. A Vénusz korongja nagyon nagy volt a napkorong előtt, és nagyon örültem a látványnak. Nagyjából délelőtt 10-11 óra között lehetett amikor láttam az eseményt! Délután még megnéztem a Napot, de a Vénusznak már nyoma sem volt (miért is lett volna nyoma?), és tudtam hogy az esemény már véget ért.

Belső szomszédok, este; a Merkúr és a Vénusz

Ekkoriban még jellemző volt az észlelői tevékenységemre, hogy nem voltak jó atlaszaim, információs anyagaim, évkönyveim stb. Csupán a  másolt ütött kopott térképek, könyvekből kimásolt leírások, rajzok, ilyen olyan füzetek, kézzel másolt szövegek, és a kis távcsövem. Ha most visszatekintek arra az időszakra, úgy látom magamat mint valami nagyon régi észlelőt! Nem akarok túlozni, de dr. Clyde Tombaugh a "Sötétség bolygója" című könyvében ír magáról hasonlókat! Vagy vehetnénk Herschel-t, Galileit és sok tudóst akik így kezdték! Ők lettem fiatalkorom hősei! A modern technika vívmányainak se híre, se hamva nem volt! Csak a távcső, az íróeszközök és az észlelő...egészen szívmelengető így visszagondolni ezekre a hónapokra, évekre. Az első konkrét dolog amit a csillagászati megfigyelések végzése céljából vásároltam, az egy 10×50-es binokulár volt. Tehát műszerfejlesztést hajtottam végre 2005-ben, és vásároltam egy egészen jó távcsövet a gyűjtött 

10×50-es Vanguard binokulárom

pénzemből. Célom az volt hogy a Tejút nagy ködeit, csillagait láthassam jól, és hogy teleszkopikus meteorészleléseket is végezhessek. Ekkor hozzájutottam egy nagyszerű könyvhöz. Ez a könyv Gunter Steinbach: "Csillagok" című természetkalauza volt. Bár nagyon régi kiadás, mégis igényes, színes és én ma is nyomnám egy  kezdő kezébe. Nagyon informatív, jól felépített, külön tárgyalja szinte az összes témakört, kompakt, A/5-ös mérete miatt pedig bárhová magunkkal tudjuk vinni. A gimnáziumi éveim legelején találkoztam az MCSE-vel, a vásárosnaményi városi könyvtár eldugott kis zugaiban. További csillagászati szakirodalmat kerestem, mikor egyszer csak megláttam: "Amatőrcsillagászok kézikönyve" - még a fogalmat sem ismertem. "Amatőrcsillagász? Mi a szösz?" Kikölcsönöztem a könyvet és két(!) nap alatt

végigolvastam! Szó szerint ittam a benne látottakat, olvasottakat. Tényleg egy új világba léptem, és megismertem ezt a nagyszerű közösséget, akikkel nem sokkal később kapcsolatba is léptem. Olyan új területekkel találkoztam mint pl.: mély-ég objektumok észlelése, korai holdsarló megfigyelés, csillagfedések, bolygók rajzolása stb. Gyakorlatilag kompletten lemásoltam szóról szóra az egész könyvet, a számítógép segítségével. Word dokumentumokban ma is megvannak az akkori irományaim. Rengeteg időt töltöttem, észleléssel művelődéssel és az új távcsövem tesztelésével. 2005 nyarán megvettem életem első digitális fényképezőgépét egy HP Photosmart R507-es kis masinát. A 4 megapixeles felbontás akkoriban nagyon jónak számított. Először csak természetfotózásra használtam, aztán az éjszakai égbolt felé fordítottam. Nem értem el vele nagy eredményeket, de azért sok-sok észlelést végeztem vele. Nagyon szerettem a felhőket, naplementéket fotózni, aztán a villámfotózással is próbálkoztam, nem is eredménytelenül. Sok fotó készült együttállásokról, a Holdról és még a fényesebb csillagképekről is.

Gimnáziumi éveim alatt már szisztematikus észlelő voltam, bár még nem

Kompakt fényképezőkép + binokulár kombó!
Egyik szép részletes holdfotóm...

csatlakoztam az MCSE-hez. Viszont már alkalmaztam mindezt amit tanultam a tagoktól. Egyre több nevet ismertem meg a régi "nagyok", és a jelenkor kitűnő észlelői közül. Gyűjtöttem a képeket az internetről, a szakcikkeket, a térképeket míg aztán 2011-ben beléptem a tagok sorába. Ekkor fedtem fel a kilétemet! Mindig is újoncnak számítottam magamat, ám többen meglepődtek mikor elmeséltem, hogy bizony már több mint tíz éve végzek távcsöves észleléseket! Problémám leginkább azzal volt, hogy szabályosan végezzem az észleléseket; meg kellett szokni azokat a rendszereket, amelyekkel a közösség dolgozik. Ám egy-két év alatt minden területen belejöttem a munkába, melyhez nagyon sok segítséget kaptam. Külön említést érdemel, Sánta Gábor, Kernya János Gábor, Földvári István Zoltán, Kovács Gergő és Kiss Péter akikkel igen jó barátságot kötöttem! Sok területen motiváltak, ötleteket adtak és nagyon jó beszélgetések alakultak ki közöttünk. Nagyon jó volt ezekkel az emberekkel személyesen is találkozni az

Verebek és a Hold "együttállása"

MTT-k alkalmával, vagy mondjuk akkor amikor közösen észleltünk valahol.

Apropó észlelőhelyek! Nagyvarsány területén belül több jól bevált megfigyelőhelyem van/volt. Az évek során sorra fedeztem fel ezeket és azt is hogy egyáltalán érdemes kitelepülni. Alapjában véve az udvarunkról - főleg a kertünkből - nagyon jó a kilátás déli irányba, és a fényszennyezés sem számottevő. Gyakorlatilag egy átlagos éjjelen 5,5-ös határmagnitúdóval lehetett számolni a zenit tájékán, de előfordult már hogy 6,8 magnitúdós csillagot is meg tudtam innen pillantani. Ha viszont picit párás volt a levegő sokat romlott az égbolt átlátszósága, mivel az utcai lámpák fénye hatványozottan verődik vissza. Ilyenkor érdemes kitelepülni, és magasabb helyeket keresni. Ilyen helyszínek voltak számomra a következők: Kisvarsány vasúti megállóhely, Nagyvarsány árvízvédelmi töltés bármelyik pontja, Nagyvarsány

Észlelőhely a töltésen

szabadságtanya felé vezető úton a vasúti átjáró közelében lévő gyümölcsösök (ismerősé), nagyvarsányi focipálya. Szóval észlelőhelyben és jó minőségű vidéki égboltban nem volt sohasem hiány. Viszont minden észlelőhelynek voltak sajátosságai. Van ahová vadászidényben nem szabad elmenni, van ahol más szabályok vannak; pl. a vasúti megállóhely Kisvarsánynál, egész évben használható, csak arra kell figyelni, hogy 21 és 4 óra között nincs vonatforgalom, tehát ebben az időintervallumban nincs zavaró körülmény. Kivétel lehet persze egy-egy tehervonat éjszaka. Amivel gyakran meggyűlt a bajom, az időjárás volt. Sajnos az itteni éghajlatra jellemző (főleg ősszel) a gyakori köd, és a Kárpátok közelsége miatt sokszor a felhőfrontok is feltorlódnak, hosszú-hosszú napokra beborítva az eget. A Tisza közelsége sem valami jó. Gyakran megfigyeltem hogy az ártérről felemelkedve a ködfoszlányok, párafelhők pillanatok alatt elborítják a környező tájat. Sokszor előfordult hogy

Őszi növekvő Hold a katolikus templom
mellett.

nagyon vékony köd borította be Nagyvarsányt is; tavasszal és ősszel is. Ilyenkor oldalirányba alig látni, mert sűrű a köd, viszont felfelé meg látszanak halványan a csillagok. Tehát ez biztosan földközeli jelenség, viszont nagyon gyorsan leszáll és meghiúsítja a további észlelést. Tehát ez a dolog néha nagyon kiábrándító tudott lenni, mivel a közelben nincsen magasabb felszíni pont, ami kibukkanna ebből a vékony ködpárnából. A terület időjárására még jellemző, a Kárpátokból lezúduló erős szél - főnszél jellegű jelenség. Ennek néha igen jótékony hatása van; kisöpri a ködöt és főként tavasszal jelentkezik. Volt, amikor ennek a szélnek köszönhetően volt páratlanul tiszta a levegő!

Nagyvarsányban eltöltött éveim alatt sok-sok kitűnő szakkönyvet, és profi térképet, atlaszt sikerült beszereznem. Ezek fontos gerincét képezik az égbolt megfigyelésének. Például a térképeim így fejlődtek 1998-tól, 2016-ig: "Tudás fája" kis csillagképábrái ► Földrajzatlasz csillagtérképe ► Kézzel másolt atlaszok ► Gunter Steinbach: "Csillagok" című könyve ► "Égabrosz" csillagatlasz ► "Interstellarum" Atlasz

Asztrofotós próbálkozások;
Canon EOS 1100D + 55mm obi
expo: 30 sec

Beszereztem rengeteg bolygótérképet, Antonín Rükl nagy Holdatlaszának magyar verzióját, és rengeteg anyagot nyomtattam ki napfogyatkozásokról, holdfogyatkozásokról, csillagfedésekől stb. 2100-ig megvannak az összes nagyfogyatkozás adatai, térképekkel mindennel! Az észleléseimet túlnyomórészt vizuálisan végeztem, és ehhez az észlelőlapokat magam nyomtattam, szerkesztettem. Az észlelői pályafutásom elején magamnak rajzoltam magukat az észlelőlapokat is. Volt egy alkalom mikor az 50/500-as kis távcsövemmel belekezdtem az égbolt feltérképezésének. Hamar rá kellett jönnöm hogy ez bizony "életképtelen" ötlet!

Nagyvarsányból nagyon sok érdekes jelenséget láttam! Ezek közül talán a legfontosabbak:

      - 1999-es napfogyatkozás

      - 2003-as Mars oppozíció

      - 2004-es Vénusz átvonulás

      - 2012 DA14 földsúrló kisbolygó
             - 2012-es Vénusz átvonulás

      - 2015-ös részleges napfogyatkozás

      - 2016-os Merkúr átvonulás

Távcsöveim az elmúlt tizenöt év során:
- 50/500-as lencsés távcső (2002)

- 10×50-es Vanguard binokuár

- 80/900-as Sky-Watcher akromatikus lencsés távcső

- 15×70-es Scopium csillagászati binokulár 

- 102/1000-es Sky-Watcher akromatikus lencsés távcső

Hold és fénysorompó

- 80/400-as Sky-Watcher akromatikus lencsés távcső

- 130/650-es Newton rendszerű tükrös távcső

- 10×40-es tetőélprizmás ED binokulár

Számtalan érdekes jelenség részese voltam itt, nem is beszélve az állandó csodákról; az égbolt állandó és "mozdulatlan" szépségeiről. Nincs olyan szakasza az évnek, amikor ne lehetne találni valami látnivalót.

Mindig megtaláltam azt a helyet Nagyvarsányban, ahol nyugodt körülmények között tanulmányozhattam az eget. Rengeteg emlék köt

Újabb észlelőhely :-)

ide, és így nyílván sajnálni fogom, hogy magam mögött hagyom ezt a kis községet. Viszont az élmények mindig velem maradnak; egy-egy fülledt nyári este a Tejúton barangolva, a friss, szeles tavaszi éjszakák, vagy éppen egy teliholdas téli este, mikor lámpa nélkül is sétálhat az ember! A következő időszakban még igyekszem észlelni, végigjárva a kedvenc észlelőhelyeimet, ahol olyan sokat barangoltam a csillagösvényeken! Bár a csillagok, a világ minden tájáról látszanak, de mégsem ugyan olyan érzéssel észlel az ember egy másik helyszínen. Sajnos az utóbbi évben, nagyon kevés időt töltöttem az ég alatt, ami nagyon is hiányzik, ám '18 február 1.-ig igyekszem annyi időt eltölteni megfigyeléssel amennyit csak lehet!

Így búcsúzom a nagyvarsányi égbolttól...

Naposzlop

Esti Vénusz

Naphaló

Szolárgráf

Hajnali Hold

Kora tavaszi csillagok

Tavaszi idill a kertben!