2018. január 31., szerda

Goodbye!

Ahogyan egy korábbi bejegyzésemben említettem, költözés előtt állok/álltam. Nagyvarsányból Debrecenbe kerülök át, aminek következtében megváltozik néhány dolog a mindennapjaimban. Például a nagyszerű nagyvarsányi észlelőhelyemről, már csak ritkán tudok megfigyeléseket végezni.
2018. január 30-án este éppen Debrecenből jöttem hazafelé és úgy gondoltam ezt az utolsó itthon töltött estét kihasználom az észlelésre, búcsúra a szeretett csillagaimtól, észlelőhelyemtől. Mikor már mindenki nyugovóra tért a családból, én este tíz óra körül kimentem a kerbe a kis 10×40-es ED binokulárommal, és sétáltam a kertben. Ez nagyon egyszerű volt, mivel az erős fagy miatt fehéres volt a fű, és a telihold is nagyon fényesen világított. Gyakorlatilag úgy éreztem magam, mintha nyáron délben sétálnék, mivel a Hold olyan magasról sütött le rám...
Míg a szemem hozzászokott a sötétséghez, addig a Holdat vizsgáltam, és nagyon sok terület látszott rajta; Kepler, Montes Ryphaeus, a Tycho sugársávja mely keresztülszeli a Mare Serentitatis síkságát. Távcsővel már egészen nehéz volt ránézni a Holdra! Borzasztóan fényes volt, és nem akartam hogy káprázzon a szemem. Ugyanis Holdfény ide, vagy oda én bizony megnéztem kedvenc mély-ég objektumaimat, szépen sorban. Az átlátszóság egésze kitűnő volt; a Fiastyúkban még így is 7 csillagot láttam, az Orion-köd is nagyon fényesen ragyogott, a Hold közelében pedig még az M44 is kivehető volt. Rögtön eszembe jutott, hogy bizony a kedvenc déli csillagképeimnek is nyomába kell eredni. Tovább sétáltam egészen a kert közepéig, ahonnan zavartalan a kilátás déli irányba. A Galamb csillagai fényesen ragyogtak, és az alfa Columbae szabad szemmel is látszott. A Nagy Kutya fő csillaga a Szíriusz ezen az estén hihetetlenül ragyogónak látszott, alatta meglestem az M41-et, az NGC 2362-t, valamint a Cr 141-et. K-i irányban a Hajófara araszolt méltóságteljesen az égbolt óceánján, és a Collinder 135 nagyszerűen látszott távcsőben. Tőle K-re az NGC 2451 fő csillagát csíptem el a kis kézi teleszkóppal, de a Naos-t most nem láttam. A Tájoló csillaga ekkor még éppen felkeltek DK-en, de már szépen látszottak. Nagyjából tizenegy óráig maradtam kint; közben telefonáltam egyet, és sétálgattam! Nem fáztam bár -5°C körül volt a hőmérséklet.
Sokszor láttam ezt az eget de ez most azért más volt; igen sok emlék is előjött. "Itt ezt észleltem...amott azt láttam...itt borultam fel éjszaka a kisszékkel"...stb...Közben Morten Laurisen egyik kórusműve járt a fejemben, talán nem véletlen: 


Szép volt, jó volt, elmúlt! Bár biztosan fogok még innen sokat észlelni, de a fő bázisom már nem ez a település lesz, így utoljára még jól megnéztem az eget magamnak nagyvarsányi lakosként!

A Hold és a Szaturnusz párosa 2013.09.08-án 20:26-kor egyik kedvenc észlelőhelyemről...

Köszönöm!

Cseh Viktor, 2018.01.31. Nagyvarsány

2018. január 28., vasárnap

Szabadon letölthető holdtérkép, kistávcsövekhez:

Töltsétek le! Használjátok!

Jó észlelést! :-)

2018. január 5., péntek

Észak- vs. Dél-Magyarország

Gondoltam készítek a Stelarium programban két képpárt, ami azt ábrázolja mennyi különbség van Magyarország legészakabbi, és legdélebbi pontja között abban, hogy mennyivel látnak "délebbre" az ott tanyázó amatőrcsillagászok.
A két képpár a lehető legészakabbi és legdélebbi pontot veszi figyelembe:
É - 48°35'6.34"
D - 45°44'13.57"


A két helyszín között összesen 2°50'52.77" különbség van. Ez nem tűnik soknak, de az igen déli fekvésű égitestek észlelésekor igeni sokat számít. Ugyanis nem mindegy hogy valami mondjuk 2-3 fok magasan "billeg", vagy 5-6 fok magasan "stabilan" észlelhető. Tehát a dél-baranyai megfigyelők egy jó 3 fokos sávval többet látnak az égboltból, ahol bizony bármi feltűnhet. Például egy fényes szupernóva, nóva stb., mint pl az SN 1006, az emberiség történelmének legfényesebb szupernóvája.

Nos ennek a bejegyzésnek inkább csak az a célja hogy megosszon egy kis érdekességet! :-)

Cikkajánló: http://www.mcse.hu/szakcsoportok/melyeg-szakcsoportok/cikkek-melyeg-szakcsoportok/kalandozas-a-deli-horizont-kozeleben/

2017. december 15., péntek

DÉL KERSZTJE

Mindenki - még a hívő emberek is - rendelkezik egyfajta érdeklődési körrel. Egészen széles skálája van azoknak a hobbiknak, számunkra örömet adó elfoglaltságoknak, melyekkel valamilyen nyomot hagyhatunk magunk után; méghozzá pozitív értelemben. Amatőrcsillagászként abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy szabadidőmben, nem csak felüdülök, kiszellőztetem a fejem, vagy edzem a testem, hanem olyan távoli világokba tekinthetek melyek maradéktalanul rádöbbentik az embert apró, törékeny létére. Kint a csillagos égbolt alatt nem csak megnyugodhat az ember, adatokat rögzíthet, hanem akár még istenélményeket is szerezhet.
A csillagtérképeket böngészve már maga az Univerzum léte, elképesztő kiterjedése, a hatalmas szinte áthidalhatatlan távolságok, csillaghalmazok, ködök, galaxisok páratlan formavilága is mély benyomással tölthet el minden embert. Sok más "csillagász kollégával" ellentétben engem ez sosem rendített meg hitemben, hanem éppen megerősített; "E mögött lennie kell valakinek!"
Az égbolt tanulmányozása nagyon sok pozitív dolgot adhat, mint pl aki meg tudja keresni a Kis Medve csillagkép fő csillagát a Sarkcsillagot (Polaris), az nem lesz egy elveszett ember még iránytű vagy GPS híján sem. Ám nem így van bolygónk déli féltekén, pl Új-Zélandon, Argentínában, Chilében. Már az első hajósok is nagy problémával találták szembe magukat amikor először elindultak, felfedezni a déli óceánokat, és földrészeket. Nálunk úgy lehet könnyen meghatározni az északi irányt ha a Sarkcsillagból egy merőlegest vetünk képzeletben a horizontra; ahol ez a merőleges és a látóhatár vonala metszi egymást, nagyjából ott van az északi irány. Persze ez sem tökéletes módszer de, igen pontos közelítés. Tehát van az éggömbön egy relatíve fényes csillag az északi sarkpont közelében. Ez segít nekünk, ám ha megnézünk egy a déli égboltot ábrázoló csillagtérképet, azt láthatjuk hogy a déli sarkpont közelében nincsen egy jól látható csillag sem. Nem kevés fejtörést okozott a hajósoknak, egy olyan állandó, határozott, összetéveszthetetlen "égi jelet" találni, amely mindenki számára egyértelmű, és mindenféle segédeszköz nélkül, a lehető legkönnyebben tájolhatja magát vele az ember. Hosszas vizsgálódás után végül megszületett a tökéletes "fapados" módszer a déli irány meghatározására. Az egész égbolt egyik legkisebb, ám legkarakteresebb csillagképe lett az iránytű. A konstelláció mára már a déli ég, és a déli országok egyik emblematikus jelképévé nőtte ki magát. Megtalálható Ausztrália, Új-Zéland, Brazília, Szamoa, Pápua Új-Guinea és számtalan egyéb autonóm körzet, tengerentúli terület zászlajában. A csillagkép nem más int a Dél Keresztje! A mellékelt képen láthatóak, a konstelláció fő csillagai; a  hosszabbik tengely két fényes csillagának vonalát négyszer egymásra mérjük, pontosan megérkezünk a déli sarkponthoz az égen. Ha pedig innen egy merőlegest vetünk a horizontra (mint a Sarkcsillag esetében) megkapjuk a déli irányt. A kis kereszt általában ritkán van egyenes álló helyzetben; eldőlhet jobbra, balra néha még fejjel lefelé is láthatják a déli féltekén élők, de egy biztos; a Dél Keresztje mindig a  déli sarkpontra mutat az égbolton.
A Dél Keresztje az égbolton
Sokszor gondolkodtam, már hogy miért nem egy nyíl, egyenes vonal, vagy más formáció mutatja ott a déli irányt. Mielőtt még belegabalyodnánk a miértekbe, inkább tegyük fel a kérdést, hogy mit tanulhatunk belőle. A kis csillagkép közelében más csillagok ún. "hamis kereszteket" alkotnak. Ezek más csillagképek részei, de összezavarhatják azt az embert aki nem ismeri eléggé a valódi égi iránytűt! Egészen döbbenetes ezt hívő emberként, megfigyelni és értékelni - mintha csak egy képekben elmesélt történet lenne a küzdelemről ami a szellemi világban zajlik, éppoly némán mint amilyen csendesen a csillagok róják útjukat.
Vajon mi valóban a Biblia által elénk tárt, és a kereszt által megerősített irányba haladunk? Vagy csak néha-néha felnézünk, aztán tovább ballagunk az általunk jónak vélt irányba? Mi van hogy ha félreértjük a jeleket, elvétjük az célt, pedig az ott volt az orrunk előtt, csak valódi közösségre és ismeretre lett volna szükség. És ott a másik felismerés is: Ha magunkat képzeljük a kis csillagkép helyére, vajon mi valóban jó célt mutatunk, vagy csupán az általunk jónak ítélt, s kényelmesen megélt keresztyén élet felé vezetjük az embereket? Sajnos nagyon könnyű elcsúszni, könnyen elvéthetjük az irányt, és magunk is hamis képet adhatunk a valóban krisztusi életről, abban az esetben ha levesszük a szemünket az immár üres keresztről.
Kívánok mindenkinek tisztánlátást, hogy ismerje a valódi irányt, s ahhoz hogy maga is iránymutató lehessen Jézus példája nyomán!



Infók: http://astropixels.com/constellations/charts/Cru.html


Cseh Viktor, Nagyvarsány

2017. december 11., hétfő

Búcsú Nagyvarsánytól

Nagyvarsányi este, délnyugaton a Vénusszal.
Első találkozásunk ezzel a szép bolygóval, hasonló
fényviszonyok között zajlott, egy januári estén.
Korábbi cikkeimből azt látja a külső szemlélő, hogy már nagyon régóta foglalkozom a csillagászattal. Ez így igaz, ugyanis 2002 karácsonyán, már volt egy saját távcsövem! Ez a kis eszköz volt az első, amellyel már megfigyeléseket végezhettem. Ennek lassan tizenöt éve már! Ebben a tizenöt évben rengeteg érdekes dolgot láttam, sok ezer órát töltöttem az éjszakai égbolt alatt, óriási mennyiségű észlelési anyagot gyűjtöttem össze és sok megtapasztalásra tettem szert. Az első pár évben csak magamban élveztem ezt a szép hobbit, aztán kapcsolatba kerültem az MCSE nagyszerű közösségével. Ám a leglényegesebb hogy a megfigyeléseim, élményeim 99%-a Nagyvarsányban született. Nagyvarsány az a hely, ahol olyan sok csodás élménnyel lettem gazdagabb az égbolt alatti "munka" során. Mivel nemsokára már nem ebben a szép kis faluban fogok lakni, úgy gondoltam emléket állítok az elmúlt éveknek, s elbúcsúzok a számomra kedves észlelőhelyektől, s nosztalgiázok egy keveset!

A Hold 2017 decemberének közepén. Hasonló fázisban
figyeltem meg égi szomszédunkat 2002-ben is a kis távcsövemmel,
szinte ugyan ilyen körülmények között, ugyan erről a helyről!
Első csillagászati élményemet gyerekkoromban szereztem, 1996 januárjában a házunk előtt szánkózva. Nagyon szerettünk öcsémmel esténként az utcai lámpák fényénél szánkózni. Egyik este épp derült volt és megláttam pontosan az utcánkkal hosszában egy fényes csillagot a már nagyon sötét égbolton. A Vénusz volt ez, bár ezt akkor még nem tudtam; nem ismertem a csillagokat, de ez a fényes égitest nagyon megtetszett. Sokáig figyeltem játék közben ahogy a Vénusz egyre lejjebb süllyed, s nemsoká eltűnik.
Ezek után nem volt megállás, mert ahogy bementem a házba rögtön könyvek után néztem, amelyekben valamit olvasni lehet a csillagokról. Volt egy nagyon régi földrajzi térképem, amiben volt egy csillagtérkép, mely a Magyarországról látható eget ábrázolta. Ez nagyon megtetszett és ez alapján bele is kezdtem az égbolt felfedezésébe. Ezen időszak alatt megtanultam a legfontosabb téli csillagképek neveit, helyét, de nagyon sok mindent nem tudtam azonosítani. Rajzolgattam a térképeket, olvastam a "Tudás fája" című kiadványt és foglalkoztam a témával, de csak szabad szemmel végeztem megfigyeléseket. Hat évvel később eljött 2002
Az első távcsövem, immár kissé
lerongyolódott állapotában, sok-sok
használat után.
Karácsonya. Egy nagyon különleges ajándékot kaptam; életem első távcsövét - van is egy képem róla, ami már eléggé lerongyolódott állapotában mutatja a kis eszközt. Nagyon jó kis távcső volt, 50mm-es átmérővel, 500 mm-es fókusszal, és 35-50×-es nagyításokkal lehetett használni. A legelső megfigyelésem még aznap este megtörtént; kitisztult az égbolt, és éppen felkelőben volt az Orion csillagkép, amit a konyhaablakunkból megláttam, és a Rigelt beállítottam a látómezőbe. Másnap az utolsó negyedben lévő Holdat lestem meg, s arra is rájöttem hogy nem érdemes ablaküveg mögül távcsövezni. Holdon rengeteg krátert azonosítottam, láttam vele a Vénusz fázisait, 2003-ban a nagy Mars közelség idején pedig a Vörös bolygó piciny korongját, észleltem sok mély-ég objektumot. Ezeken kívül pedig számtalan csillaghalmazt, kettőscsillagot, ködös objektumot is rajzoltam. Életem ebben a szakaszában biztos voltam abban, hogy én bizony csillagász leszek.
Nyolcadikos koromig abszolút a magam elképzeléseire, és módszereire hagyatkoztam, mert még nem
Így kezdtem én!
Összeollózott, másolt anyagok; térképek,
leírások stb. 
tudtam, hogy vannak rajtam kívül emberek, akik bizony figyelik az eget. Az amatőrcsillagászok közösségét nem ismertem, így csak a magam szórakoztatására és fejlesztésére használtam ezt a szép elfoglaltságot. Az egyik nagyon nagy csillagászati esemény, a 2003-as Mars közelség volt! Emlékszem arra, hogy a televízióban is állandóan ezt harsogták. Anno az internet elérés ritkaságnak számított, így ez nem csoda, hogy úton útfélen bejelentették. Jól emlékszem azokra a napokra; a fülledt nyári estéken, a vetemények meglocsolása után kint voltunk az udvaron, az emberek este voltak inkább aktívak. Én a kertünk elején lévő kis tisztáson, vagy az udvaron felállítottam a kis távcsövemet és figyeltem az erős narancsvörös Marsot. A korongot már 35×-ös nagyítással is lehetett látni, de egyebet a kis egytagú lencse nem mutatott meg! Hiába az 55,76 millió km-es "közelség" azért ez még mindig nagyon nagy "távolság" egy ilyen kis eszköz számára.
Szép estének ígérkezik!
De azért jó volt! Jó volt ilyen ritka eseményt látni, jók voltak ezek az izgalmas napok; vajon mit látok meg? Mi fog történni? Ahogy telt múlt az idő, egyre több csillagképet ismertem meg, egyre több égitest lett a barátom az égen. Főleg a Holdat szerettem! Az első rajzokat 2004 körül készítettem, bár ezek még nagyon primitív alkotások lettek. 2004-ben újabb igen ritka égi jelenség következett be, a Vénusz átvonulása, mely teljes egészében látható volt Magyarországról. Emlékszem hogy én az egyik szünetben az iskolából "hazalógva" a húsz perces szünetben figyeltem a jelenséget a kis távcsőre szerelt hegesztőüveg segítségével. A Vénusz korongja nagyon nagy volt a napkorong előtt, és nagyon örültem a látványnak. Nagyjából délelőtt 10-11 óra között lehetett amikor láttam az eseményt! Délután még megnéztem a Napot, de a Vénusznak már nyoma sem volt (miért is lett volna nyoma?), és tudtam hogy az esemény már véget ért.
Belső szomszédok, este; a Merkúr és a Vénusz
Ekkoriban még jellemző volt az észlelői tevékenységemre, hogy nem voltak jó atlaszaim, információs anyagaim, évkönyveim stb. Csupán a  másolt ütött kopott térképek, könyvekből kimásolt leírások, rajzok, ilyen olyan füzetek, kézzel másolt szövegek, és a kis távcsövem. Ha most visszatekintek arra az időszakra, úgy látom magamat mint valami nagyon régi észlelőt! Nem akarok túlozni, de dr. Clyde Tombaugh a "Sötétség bolygója" című könyvében ír magáról hasonlókat! Vagy vehetnénk Herschel-t, Galileit és sok tudóst akik így kezdték! Ők lettem fiatalkorom hősei! A modern technika vívmányainak se híre, se hamva nem volt! Csak a távcső, az íróeszközök és az észlelő...egészen szívmelengető így visszagondolni ezekre a hónapokra, évekre. Az első konkrét dolog amit a csillagászati megfigyelések végzése céljából vásároltam, az egy 10×50-es binokulár volt. Tehát műszerfejlesztést hajtottam végre 2005-ben, és vásároltam egy egészen jó távcsövet a gyűjtött 
10×50-es Vanguard binokulárom
pénzemből. Célom az volt hogy a Tejút nagy ködeit, csillagait láthassam jól, és hogy teleszkopikus meteorészleléseket is végezhessek. Ekkor hozzájutottam egy nagyszerű könyvhöz. Ez a könyv Gunter Steinbach: "Csillagok" című természetkalauza volt. Bár nagyon régi kiadás, mégis igényes, színes és én ma is nyomnám egy  kezdő kezébe. Nagyon informatív, jól felépített, külön tárgyalja szinte az összes témakört, kompakt, A/5-ös mérete miatt pedig bárhová magunkkal tudjuk vinni. A gimnáziumi éveim legelején találkoztam az MCSE-vel, a vásárosnaményi városi könyvtár eldugott kis zugaiban. További csillagászati szakirodalmat kerestem, mikor egyszer csak megláttam: "Amatőrcsillagászok kézikönyve" - még a fogalmat sem ismertem. "Amatőrcsillagász? Mi a szösz?" Kikölcsönöztem a könyvet és két(!) nap alatt
végigolvastam! Szó szerint ittam a benne látottakat, olvasottakat. Tényleg egy új világba léptem, és megismertem ezt a nagyszerű közösséget, akikkel nem sokkal később kapcsolatba is léptem. Olyan új területekkel találkoztam mint pl.: mély-ég objektumok észlelése, korai holdsarló megfigyelés, csillagfedések, bolygók rajzolása stb. Gyakorlatilag kompletten lemásoltam szóról szóra az egész könyvet, a számítógép segítségével. Word dokumentumokban ma is megvannak az akkori irományaim. Rengeteg időt töltöttem, észleléssel művelődéssel és az új távcsövem tesztelésével. 2005 nyarán megvettem életem első digitális fényképezőgépét egy HP Photosmart R507-es kis masinát. A 4 megapixeles felbontás akkoriban nagyon jónak számított. Először csak természetfotózásra használtam, aztán az éjszakai égbolt felé fordítottam. Nem értem el vele nagy eredményeket, de azért sok-sok észlelést végeztem vele. Nagyon szerettem a felhőket, naplementéket fotózni, aztán a villámfotózással is próbálkoztam, nem is eredménytelenül. Sok fotó készült együttállásokról, a Holdról és még a fényesebb csillagképekről is.
Gimnáziumi éveim alatt már szisztematikus észlelő voltam, bár még nem
Kompakt fényképezőkép + binokulár kombó!
Egyik szép részletes holdfotóm...
csatlakoztam az MCSE-hez. Viszont már alkalmaztam mindezt amit tanultam a tagoktól. Egyre több nevet ismertem meg a régi "nagyok", és a jelenkor kitűnő észlelői közül. Gyűjtöttem a képeket az internetről, a szakcikkeket, a térképeket míg aztán 2011-ben beléptem a tagok sorába. Ekkor fedtem fel a kilétemet! Mindig is újoncnak számítottam magamat, ám többen meglepődtek mikor elmeséltem, hogy bizony már több mint tíz éve végzek távcsöves észleléseket! Problémám leginkább azzal volt, hogy szabályosan végezzem az észleléseket; meg kellett szokni azokat a rendszereket, amelyekkel a közösség dolgozik. Ám egy-két év alatt minden területen belejöttem a munkába, melyhez nagyon sok segítséget kaptam. Külön említést érdemel, Sánta Gábor, Kernya János Gábor, Földvári István Zoltán, Kovács Gergő és Kiss Péter akikkel igen jó barátságot kötöttem! Sok területen motiváltak, ötleteket adtak és nagyon jó beszélgetések alakultak ki közöttünk. Nagyon jó volt ezekkel az emberekkel személyesen is találkozni az

Verebek és a Hold "együttállása"
MTT-k alkalmával, vagy mondjuk akkor amikor közösen észleltünk valahol.
Apropó észlelőhelyek! Nagyvarsány területén belül több jól bevált megfigyelőhelyem van/volt. Az évek során sorra fedeztem fel ezeket és azt is hogy egyáltalán érdemes kitelepülni. Alapjában véve az udvarunkról - főleg a kertünkből - nagyon jó a kilátás déli irányba, és a fényszennyezés sem számottevő. Gyakorlatilag egy átlagos éjjelen 5,5-ös határmagnitúdóval lehetett számolni a zenit tájékán, de előfordult már hogy 6,8 magnitúdós csillagot is meg tudtam innen pillantani. Ha viszont picit párás volt a levegő sokat romlott az égbolt átlátszósága, mivel az utcai lámpák fénye hatványozottan verődik vissza. Ilyenkor érdemes kitelepülni, és magasabb helyeket keresni. Ilyen helyszínek voltak számomra a következők: Kisvarsány vasúti megállóhely, Nagyvarsány árvízvédelmi töltés bármelyik pontja, Nagyvarsány
Észlelőhely a töltésen
szabadságtanya felé vezető úton a vasúti átjáró közelében lévő gyümölcsösök (ismerősé), nagyvarsányi focipálya. Szóval észlelőhelyben és jó minőségű vidéki égboltban nem volt sohasem hiány. Viszont minden észlelőhelynek voltak sajátosságai. Van ahová vadászidényben nem szabad elmenni, van ahol más szabályok vannak; pl. a vasúti megállóhely Kisvarsánynál, egész évben használható, csak arra kell figyelni, hogy 21 és 4 óra között nincs vonatforgalom, tehát ebben az időintervallumban nincs zavaró körülmény. Kivétel lehet persze egy-egy tehervonat éjszaka. Amivel gyakran meggyűlt a bajom, az időjárás volt. Sajnos az itteni éghajlatra jellemző (főleg ősszel) a gyakori köd, és a Kárpátok közelsége miatt sokszor a felhőfrontok is feltorlódnak, hosszú-hosszú napokra beborítva az eget. A Tisza közelsége sem valami jó. Gyakran megfigyeltem hogy az ártérről felemelkedve a ködfoszlányok, párafelhők pillanatok alatt elborítják a környező tájat. Sokszor előfordult hogy
Őszi növekvő Hold a katolikus templom
mellett.
nagyon vékony köd borította be Nagyvarsányt is; tavasszal és ősszel is. Ilyenkor oldalirányba alig látni, mert sűrű a köd, viszont felfelé meg látszanak halványan a csillagok. Tehát ez biztosan földközeli jelenség, viszont nagyon gyorsan leszáll és meghiúsítja a további észlelést. Tehát ez a dolog néha nagyon kiábrándító tudott lenni, mivel a közelben nincsen magasabb felszíni pont, ami kibukkanna ebből a vékony ködpárnából. A terület időjárására még jellemző, a Kárpátokból lezúduló erős szél - főnszél jellegű jelenség. Ennek néha igen jótékony hatása van; kisöpri a ködöt és főként tavasszal jelentkezik. Volt, amikor ennek a szélnek köszönhetően volt páratlanul tiszta a levegő!
Nagyvarsányban eltöltött éveim alatt sok-sok kitűnő szakkönyvet, és profi térképet, atlaszt sikerült beszereznem. Ezek fontos gerincét képezik az égbolt megfigyelésének. Például a térképeim így fejlődtek 1998-tól, 2016-ig: "Tudás fája" kis csillagképábrái ► Földrajzatlasz csillagtérképe ► Kézzel másolt atlaszok ► Gunter Steinbach: "Csillagok" című könyve ► "Égabrosz" csillagatlasz ► "Interstellarum" Atlasz
Asztrofotós próbálkozások;
Canon EOS 1100D + 55mm obi
expo: 30 sec
Beszereztem rengeteg bolygótérképet, Antonín Rükl nagy Holdatlaszának magyar verzióját, és rengeteg anyagot nyomtattam ki napfogyatkozásokról, holdfogyatkozásokról, csillagfedésekől stb. 2100-ig megvannak az összes nagyfogyatkozás adatai, térképekkel mindennel! Az észleléseimet túlnyomórészt vizuálisan végeztem, és ehhez az észlelőlapokat magam nyomtattam, szerkesztettem. Az észlelői pályafutásom elején magamnak rajzoltam magukat az észlelőlapokat is. Volt egy alkalom mikor az 50/500-as kis távcsövemmel belekezdtem az égbolt feltérképezésének. Hamar rá kellett jönnöm hogy ez bizony "életképtelen" ötlet!
Nagyvarsányból nagyon sok érdekes jelenséget láttam! Ezek közül talán a legfontosabbak:
      - 1999-es napfogyatkozás
      - 2003-as Mars oppozíció
      - 2004-es Vénusz átvonulás
      - 2012 DA14 földsúrló kisbolygó
             - 2012-es Vénusz átvonulás
      - 2015-ös részleges napfogyatkozás
      - 2016-os Merkúr átvonulás

Távcsöveim az elmúlt tizenöt év során:
- 50/500-as lencsés távcső (2002)
- 10×50-es Vanguard binokuár
- 80/900-as Sky-Watcher akromatikus lencsés távcső
- 15×70-es Scopium csillagászati binokulár 
- 102/1000-es Sky-Watcher akromatikus lencsés távcső
Hold és fénysorompó
- 80/400-as Sky-Watcher akromatikus lencsés távcső
- 130/650-es Newton rendszerű tükrös távcső
- 10×40-es tetőélprizmás ED binokulár

Számtalan érdekes jelenség részese voltam itt, nem is beszélve az állandó csodákról; az égbolt állandó és "mozdulatlan" szépségeiről. Nincs olyan szakasza az évnek, amikor ne lehetne találni valami látnivalót.

Mindig megtaláltam azt a helyet Nagyvarsányban, ahol nyugodt körülmények között tanulmányozhattam az eget. Rengeteg emlék köt
Újabb észlelőhely :-)
ide, és így nyílván sajnálni fogom, hogy magam mögött hagyom ezt a kis községet. Viszont az élmények mindig velem maradnak; egy-egy fülledt nyári este a Tejúton barangolva, a friss, szeles tavaszi éjszakák, vagy éppen egy teliholdas téli este, mikor lámpa nélkül is sétálhat az ember! A következő időszakban még igyekszem észlelni, végigjárva a kedvenc észlelőhelyeimet, ahol olyan sokat barangoltam a csillagösvényeken! Bár a csillagok, a világ minden tájáról látszanak, de mégsem ugyan olyan érzéssel észlel az ember egy másik helyszínen. Sajnos az utóbbi évben, nagyon kevés időt töltöttem az ég alatt, ami nagyon is hiányzik, ám '18 február 1.-ig igyekszem annyi időt eltölteni megfigyeléssel amennyit csak lehet!


Így búcsúzom a nagyvarsányi égbolttól...

Naposzlop

Esti Vénusz
Naphaló

Tavaszi idill a kertben!







2017. október 28., szombat

Téli egzotikumok

Téli egzotikumok

Ki ne szeretne a téli hideg időben repülőre pattanni, és elugrani valamelyik déli meleg tengerpartra? S vajon melyik magyarországi amtőrcsillagász ne szeretné a Tejút burjánzó déli "habjait" megszemlélni, ha lehet távcsővel? A téli égbolt számtalan csodát rejteget a szemlélődő ember számára. Nem vagyunk azonban ilyenkor sem arra kényszerítve, hogy a "szokásos" égitesteket észleljük.
Télen nem túl gyakori a derült égbolt, ám ha mégis akkor általában igen jó átlátszóság fogadja az észlelőt! Engem 2009/2010 fordulóján, néhány ilyen kitűnő átlátszóságú éjszaka ébresztett rá arra, 
hogy bizony nem csak magasan, a zenit tájékán érdemes megfigyeléseket végezni. Történt, hogy kitelepültem (életemben először) egy közeli kis gyümölcsösbe, ahonnan zavartalan a kilátás mindenfelé. Az égbolt alatt állva azonban "új" csillagokat fedeztem fel; az Orion és a Nagy Kutya alatt mindenféle fényes csillagok sziporkáztak amiket addig még nem láttam soha. Általában a Nyúl csillagképtől délebbre nem merészkedtem. A térképet böngészve egy ismeretlen kis világ bontakozott ki előttem; a téli Tejút déli része! Ez a Caelum, Columba, Puppis, Pyxis és a Vela csillagképeket foglalja magában. Ezekről a területekről, s fontosabb látnivalóikról lesz szó ebben a cikkben. Mivel a célterület nagyon alacsonyan helyezkedik el, ezért a legoptimálisabb dél-magyarországi (45°45' S) észlelőhelyre számítottam a delelési magasságokat. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy bizony a legnagyobb delelési magasság, és a lehető legtisztább légkör a legfontosabb összetevői a sikeres észlelésnek! És persze azért nem árt egy távcső sem...
Streichert 19 (Cae)

A terület nyugati szélét a Caelum (Véső) csillagkép jelöli, amelynek északi határvonala  az ország területéről 18° magasságba emelkedik. Ez a nyolcadik legkisebb területű konstelláció a maga 125 négyzetfokos kiterjedésével.  Legfényesebb csillagai közül a γ,β,α Caeli könnyedén látható binokulárral is Magyarországról. Mély-ég objektumai közül az NGC 1679 galaxist, valamint a Streicher 19 és 17 katalógusszámú aszterizmusokat sikerült megfigyelnem. Az NGC 1679 egy 12 magnitúdós SB/Ir osztályú galaxis, mely piciny fényfoltként mutatkozott a 13 cm-es távcsövem látómezejében. A Streicher 19 igen látványos alakzat, melyet legszebben a binokuárok mutatnak meg. A kis csillagalakzat hasonlít a Holló csillagképre, s DNy-i irányba egy hosszú csillaglánc indul ki a csoportból. Ezeken az objektumokon kívül megfigyelhetőek még az NGC 1701 és ESO 422-16 jelű galaxisok is nagyobb átmérőjű távcsövekkel.

NGC 2298 (Pup)
A Föld forgását követve el kell búcsúznunk a Caelum csillagaitól, s távcsövünk látómezejébe a Columba (Galamb) fényes csillagokban gazdag vidéke "kúszik" be. A terület egy hatalmas közeli nyílthalmaz benyomását kelt, s nem is tévedünk sokat; a Galamb fényes csillagainak nagy része az ún. Columba asszociáció része. Fő csillagai közül szinte mindet lehet távcsővel, vagy akár szabad szemmel is látni; legfényesebb a 2,65 magnitúdós α Columbae (Phact). A Galamb legszebb mély-ég objektuma az NGC 1851 gömbhalmaz, melyet jó körülmények között a déli határ mellől 4-4,5° magasan elcsíphet bárki. Kifejezetten erőteljes megjelenésű objektum, nagyon fényes maggal. Közvetlenül a Galamb keleti határvidékén két szép galaxist cserkészhetnek be leginkább a nagy távcsővel rendelkező észlelők. Ez a két galaxis a 10,2 magnitúdós NGC 1792 és a 10 magnitúdós NGC 1808. Nagy látómezejű okulárokban akár egyszerre látható a két égitest, melyek távolsága nagyjából 40 ívperc. Érdekessége a két objektumnak, hogy mind a kettő spirálgalaxis, nagyjából ugyan olyan dőlésszöggel, méghozzá ugyan abban az irányba. Az α Columbae közelében találjuk az NGC 2090 galaxist mely nagyjából 11,2 magnitúdó fényességgel világít. Ezeken az objektumokon kívül még néhány aszterizmus található a területen, mint pl. az NGC 1963, Kernya 43 és az ESO 424-25. A leglátványosabb közülük az NGC 1963, mely egy öreg szétszóródóban lévő nyílthalmaz benyomását kelti. 20-25 csillaga 30 ívpernyi területen szóródva látható. 20-30 cm-es műszerekkel rendelkezők, már bátran megpróbálkozhatnak a Galamb többi halvány galaxisának megfigyelésével is; Ic 2122, Ic 2153, NGC 1800, NGC 1812, NGC 2188. Ezek a távoli csillagvárosok már túl halványak a kisebb távcsöveknek.
NGC 2489 (Pup)

Folytatva utunkat egyre inkább közeledünk a Tejút folyamához, és egyre sűrűbb csillagerdőben találjuk magunkat. Átlépjük a Puppis (Hajófara) csillagkép határát, amely egy külön kis univerzum, s a téli estéken hosszú időre biztosítja hogy ne unatkozzunk. Jómagam már lassan három éve tanulmányozom a területet, de még most sem értem a végére. Ebben a cikkben szigorúan a -30°-os deklinációtól délre található objektumokat vesszük sorra, mert sohasem érnénk a végére. Ha jó az átlátszóság, és nincs füst vagy por a légkörben, mindenféle nehézség nélkül megpillanthatjuk szabad szemmel a 2,8 magnitúdós π Puppis-t, és a 3,6 magnitúdós c Puppis-t is. A Hajófara csillagkép első objektuma egy fényes gömbhalmaz, az NGC 2298. Összfényessége 8,9 magnitúdós és akár 10° magasra is felemelkedik így megfigyelése nem okoz nehézséget, csupán a megfelelő légköri kondíciók szükségesek ehhez. 10 cm-es távcsővel már biztosan megfigyelhető. Keleti irányba haladva megérkezünk a már előbb említett π Puppis jelű csillaghoz, mely a Collinder 135 nyílthalmazhoz tartozik. A kis halmazt valamikor 2010 év elején láttam legelőször. Nagyon könnyű látvány, s itt már érezni hogy egyre több a csillag; a Tejút területén járunk! Feljebb egészen -30°-os deklináción egy szép fényes halmaz, a Haffner 13 kényezteti az észlelőt. Három-négy fényesebb csillag hátterében látszik a kis halmaz, csillagokban szegény. Tőle másfél fokkal délebbre egy igazi ékkövet találunk, az NGC 2439-et. A 12° magasságban delelő halmaz hihetetlenül szép már kisebb távcsövekben is. Sűrű, viszonylag nagy méretű és fényes is. Többen megfigyeltük már, és egybehangzó vélemény, hogy megéri felkeresni bármilyen távcsővel, mert hazánkból is látványos! Egy nagy ugrással déli irányba egy újabb attraktív nyílthalmazba botlunk. A narancsos c Puppis jelű csillag körül a fényes NGC 2451 látható, mely valójában két csillaghalmaz együttese. Ezért A-B részre bontják őket.
NGC 2451 (Pup)
Mindenféle távcsővel érdemes felkeresni mert majd 50 ívperc méretű és fényessége 2,8 magnitúdó körül van. Én 2016.03.13.-án tudtam először teljes pompájában megfigyelni, egy hihetetlenül jó átlátszóságú éjszakán. Ennél a halmaznál már valóban az lesz az érzésünk, hogy egy teljesen új világba csöppentünk. Én így emlékszem vissza az ezzel az égitesttel való találkozásra! Ha tényleg nagyon jó egünk van, akkor nagyon merész dolgot javaslok; mozdítsuk távcsövünket délkeleti irányba még másfél fokkal, és próbálkozzunk meg az NGC 2477 észlelésével. Ez a Tejútrendszer egyik legsűrűbb nyílthalmaza, mely már-már egy gömhalmaz benyomását kelti. Fényessége 5,8 magnitúdó körül van és 13 cm-es távcső segítségével nekem is sikerült már megfigyelnem észak Magyarországról! Kerek ködgomolyagként mutatkozott meg. Nem látványos innen nézve, de mégis csak egy trófea -38°-ról! Visszaugorva a már-már kényelmes -30° deklinációra egy újabb szép nyílthalmazzal találkozunk, az NGC 2489-el. Szintén sűrű, csillagokban gazdag nagyon szép nyílthalmaz. Kis távcsövekkel is megfigyelhető de a bontás jelei csak 10 cm-től feljebb mutatkoznak. A közeli χ Puppis kicsit zavarja az észlelést.  Tovább kalandozva a Hajófara csillagképben érdemes megemlítenünk a legfényesebb csillagot, a ζ Puppis-t, azaz a "Naos"-t. A csillag nevének jelentése "hajó", deklinációja pedig -40 fok. Azonban ne gondoljuk hogy nehéz elcsípni! Én észak Magyarországról alig 2° magasságban, 13 cm-es távcsővel 2016.03.13.-án megtaláltam, és nem is látszott nehezen, köszönhetően 2,2 magnitúdós fényességének! E csillagtól ÉK-i irányba továbbhaladva egy igen érdekes területbe botlunk. Egy fényes Tejút-felhő található itt, amely gyakorlatilag az M24 téli párja. Csupán az a probléma hogy tőlünk nézve nagyon alacsonyan, kb. 6° magasságban delel. A terület kiterjedése 3×4°, és számos objektumot rejteget ez a kis
NGC 2421 (Pup)
kincsesbánya. Az NGC 2546 például egy nagyon szép laza halmaz, csillagai 40 ívperces területen szóródtak szét. Továbbá itt látható a vdB-Ha 23, NGC 2579, Ivanov 8 és Collinder 185 nyílthalmazok együttese valamint egy piciny diffúz köd, az NGC 2568. Északra ugorva -30 fokon újabb szép nyílthalmazzal, az NGC 2533-al találkozunk, majd keletre az NGC 2571 kellemes látványában gyönyörködhetünk. Innen kicsit délebbre az NGC 2567 személyében ismét egy gazdagabb nyílthalmazt láthatunk. E kis terület érdekessége, hogy két-három fokos látómezőben akár hat db nyílthalmazt is egyszerre szemlélhetünk! Ezzel el is érkeztünk a Hajófara csillagkép legfényesebb, általam már látott objektumainak végére. Ezen kívül  további csodás látnivalók vannak, nem is beszélve a számtalan további NGC, Ruprecht és Haffner halmazról.

Ahogy telik az idő, egy kicsit érdemes pihenni. A Hajófara csillagrengetegéből kilépve egy következő szép konstelláció területére érkezünk. Ez a Pyxis, azaz a Tájoló, mely szintén "tejutas" terület. Teljes terjedelmében látható Magyarországról, és három legfényesebb csillaga nagyon
NGC 2613 (Pyx)
könnyen felismerhető egyenest rajzol az égboltra. Legfényesebb csillaga az α Pyxidis 3,7 magnitúdós fényességével. Közvetlenül -30°-on egy nagyon szép nyílthalmazt az NGC 2627-et figyelhetjük meg már-már kényelmes 14° magasságban. Gazdag halmaz bár csillagai kicsit szétszórtak. Nekem 13cm-es műszerrel sikerült részben felbontanom. Az előbb említett α Pyxidis-től északra látható az NGC 2658, mely szintén egy gazdag csillaghalmaz, ám ezt kevésbé lehet felbontani mint az előző égitestet. A délebbre lévő NGC 2635 pedig már nagyon kemény dió! Még nem sikerült megpillantanom ezért azt már csak inkább nagytávcsöves észlelőknek ajánlanám. Bár azt írtam hogy csak a -30°-os deklinációtól délre lévő objektumok kerülnek terítékre, mégis kivételt kell tennem. A Tájolóban található egy nagyon szép galaxis, az NGC 2613, mely már-már elképesztő magasságokba emelkedik, hiszen 22° magasan delel. A galaxis úgy néz ki a 13 cm-es távcsőben, mint az Androméda-köd egy kis binokulárban. Ezt az égitestet mindenképpen érdemes megfigyelni a téli-tavaszi esték valamelyikén!
Az Ic 2469 katalógusszámú éléről látszó galaxis már a Tájoló keleti határvidékén található. 12 magnitúdós fényességével és 11°-os delelési magasságával nem éppen könnyű célpont, de nagyobb távcsövekkel érdemes a nyomába eredni. Még délebbre található egy nagyon fényes, majd 8 magnitúdós planetáris köd és egy nyílthalmaz párosa. Az NGC 2818 planetáris köd és az NGC 2818A nyílthalmaz már csupán 7°-os magasságokban látható legfeljebb ám mivel eléggé fényes és csillagszerű objektum, érdemes kisebb távcsövekkel is megpróbálkozni az észleléssel. Magyarországról többen is megfigyelték már.

A Tájoló csillagkép keleti határához érve nem kell még elbúcsúznunk a Tejúttól, ugyanis van még egy konstelláció amely ugyan már nagyon délen van, mégis észleltek már amatőrtársaink ezen a területen. Ez a Vela "Vitorla" csillagkép, amelyben észlelni gyakorlatilag tényleg csak a legdélebbi határvidéken lehet. A konstelláció északi része nagyjából 7°-os magasságba emelkedik Baranya megye legdélebbi pontjáról nézve. Néhány elszánt megfigyelő már észlelt itt! Persze leginkább a fényesebb csillagok megfigyelése jöhet szóba, de Kernya János Gábor sikeresen megfigyelte az NGC 3132 jelű planetáris ködöt, Szabó Gábor pedig a Ruprecht 64 jelű nyílthalmazt. Megfigyelhető objektumok közül még az Alessi-Teutsch 7 és az ESO 314-14 nyílthalmaz jöhet szóba. A csillagkép egyik fényes csillaga a λ Velorum az "Al Suhail" szintén megfigyelhető, 2,2 magnitúdós fényessége ezt lehetővé teszi, a ψ Velorum szintén könnyű célpont.


Elérkeztünk égi túránk végére, amikor a távcső tubusa nem meredeken az égre néz, hanem szinte vízszintesen a horizontra irányul. Remélem sikerült élvezetes perceket szereznem az olvasónak, talán néhányan a térképeket is lapozgatták a megfelelő helyeken. A legjobban pedig annak örülök, ha van aki már a következő éjjelekre szemezget célpontokat a téli égbolt déli szegletéből! Sikeres megfigyelést, és örömteli észlelést kívánok minden amatőrtársamnak!


Képmelléklet:


Az adott égterület fotómozaikon


NGC 2439 (Pup) ESO DSS


NGC 2477 (Pup) ESO DSS


NGC 1851 (Col) ESO DSS


NGC 2818 PL és NY (Pyx) ESO DSS


Cr 135 (Pup) ESO DSS


NGC 2451 (Pup) ESO DSS


NGC 2298 (Pup) ESO DSS